USA-túra – A 23 legfurcsább tény Amerikáról

USA-túra – A 23 legfurcsább tény Amerikáról

Nemrég értünk haza életünk egyik legnagyobb útjáról. 16 napot töltöttünk kint az Egyesült Államokban és ha már kimentünk, igyekeztünk kimaxolni és elmenni annyi helyre, amennyire csak tudunk. Egy 5 állomásos USA-túra lett belőle. Voltunk New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban, Las Vegasban és Washingtonban, de átnéztünk kicsit Oaklandbe is, meg lenyomtunk egy egynapos roadtripet LA és San Francisco között. Ennyi idő alatt sikerült kicsit belekóstolnunk a helyiek életébe és megtapasztaltunk olyan dolgokat, amik teljesen máshogy működnek ott, mint itthon. Összeszedtem, hogy számomra mik voltak a legérdekesebb, a legfurcsább vagy a legjellegzetesebb amerikai dolgok. A lista persze tök szubjektív.

1. Az amcsik nyitottak, mosolygósak, érdeklődőek

Kezdjük a legalapvetőbb, legszembetűnőbb dologgal, ami az első volt az amerikai kultúrából, amit észrevettünk: a kedvesség. Amint átszálltunk Londonban az American Airlines gépére, megkezdődött egy olyan folyamat, amit én csak ego-túrának nevezek. Mindenki hatalmas mosollyal, kedves, bátorító szavakkal, érdeklődve fogadott minket. Dicsérték a hajam, a tetoválásaim, kérdezgették, hogy honnan jöttünk, milyen érdekesen beszélünk, van-e szükségünk bármire. Ez folytatódott a reptéren is, ahol az ellenőrzésnél kedvesen viccelődtek velünk. Először nem is vettem a poént, annyira szokatlan volt, hogy ilyen előfordulhat egy reptéren. De nem csak a reptéri személyzet volt ilyen, a vendéglátásban ez totál alapvető volt (itt is jó lenne…:P), és a hétköznapi emberek is nyitottan, érdeklődve, mosolyogva viszonyultak hozzánk. Ami a szívükön, az a szájukon – rámnéztek, és azonnal kimondták, ami az eszükbe jutott. Folyamatosan azt éreztem, hogy örülnek nekem és befogadnak.

Én receptre írnék amerikai utat az önbizalomhiányra vagy a szomorúságra.

Első pillantásunk New Yorkra – JFK reptér

2. Csak americanót lehet kapni

Azt azért nehezményeztem, hogy bő 2 hét alatt 5 nagyvárosban egyszer sem tudtam egy olyan IGAZI tejeskávét meginni… Ha simán coffee-t kérsz, elédraknak egy 3 decis americanót (ez a legkisebb kérhető adag!!!) minden nélkül. Ha coffee-t kérsz milkkel, elédraknak egy 3 decis americanót, amibe beleraknak egy kis tejszínt. Jegeskávé, latte, teljesen mindegy, mindenhogy egy hatalmas mennyiségű híg löttyöt kapsz kávé néven – bocs azoktól, akik szeretik. 😀 A végén, mikor nyomatékosan kértem, hogy reeeengeteg tejet szeretnék és még a kezemmel is mutattam a mennyiséget, kaptam egy 3 decis americanót (mi mást) és mellé egy kis fél decis kancsóban tejet, ami persze csak azután fért bele a kávéba, hogy leittam. 😀 Ja és növényi tej sajnos nagyon kevés helyen volt, bár én az utazások alkalmával ezt el szoktam engedni, mert macera és hála a jó istennek nem vagyok tejérzékeny, csak nem szeretem inni.

A legkisebb kávé, amit sikerült szerezni, San Franciscóban történt a Twin Peaks nevű melegkávézóban.

3. Hatalmas kultúrája van az étterembe járásnak

Való igaz, hogy az amcsik nagy része nem szeret otthon főzni (mondjuk nem végeztem közvéleménykutatást, csak úgy tűnt), mert egyrészt rengeteg étterem volt minden városban, másrészt mindegyik dugig volt egész nap. A legtöbb helyen tök alap volt a várólista, tényleg mint a filmekben. 😊 Ha megüresedett egy asztal, sms-ben szóltak, hogy szabad a pálya.

Imádtam New Yorkban a Pearl streetet: végig éttermek, kocsmák és rengeteg bulizó ember a nap minden szakában!

Azt viszont mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a sztereotípiával ellentétben nem csak hamburgert, hot-dogot, palacsintát vagy egyéb szemetet lehet kapni, a legtöbb helyen baromi izgalmas ételek voltak az étlapon és ha az ember egészségesen akart kajálni, a legkisebb erőfeszítés nélkül megtehette. Magam sem hittem volna, de a 16 nap alatt csak 1-1,5 kiló jött fel rám, máskor pedig ennél sokkal rövidebb utakon is előfordul, hogy több is felcsúszik, amivel aztán hetekig szenvedek itthon.

Valahol Los Angeles és San Francisco között

Garnéla-taco Hollywoodban

Japán kaja New Yorkban

Azért hambi is volt – Reggeli Las Vegasban egy rockbárban

4. A New York-i közlekedés botrányosan szar

Ezt ennél szebben nem lehet megfogalmazni, mert szimplán hazugság lenne. 😀 Az első New York-i látogatásunk során ez még nem tűnt fel, mert akkor Chinatownban laktunk, ami Manhattan egy csóróbb része, de mégiscsak Manhattan. Viszont amikor a nyugati túra után ismét visszatértünk a városba, már Queensben volt szállásunk, ami eléggé kint van, de azt feltételeztük, hogy faszán meg van oldva a közlekedés – ott van a rengeteg metróvonal meg hát az Uber is. Nos hát nem tudom, hogy pont csak azon a két éjszakán borult-e a rendszer, amikor mi szerettünk volna a manhatteni bulik után hazatérni, de mind a két éjszaka botrányos volt. Első este hajnal 1 körül indultunk haza; papíron olyan 40-50 perc metróútra laktunk. Fél 4-re értünk haza. Másnap olyan hajnal fél 2 körül indultunk és szintén fél 4 – 4 óra között sikerült hazavergődnünk. Volt itt mindenféle meghibásodás, késés, átszállogatás… a barátnőnk, akivel aznap este találkoztunk, Brooklynban lakik, és neki is ugyaneddig tartott a hazamenetel. Az Uber más városokhoz képest borzasztó drága, 60 dollár lett volna hazáig.

New Yorkba költözni csóróként? SO-HA. Manhatten közepén a Central Parkra néző penthouse? Ok. 😀

Central Park

5. Európa nekik olyan, mint nekünk Amerika

Sokszor kérdezték, hogy honnan jöttünk és ilyenkor mi általában azt mondtuk, hogy Európából, hátha nem ismerik Magyarországot. Általában kiderült, hogy képben vannak, és úgy tűnt, nekik Európa körülbelül úgy hangzik, mint amikor mi itthon beszélünk Amerikáról. Egy távoli, kicsit elérhetetlennek tűnő, egzotikus helynek, ami teljesen más mint a megszokott. Szóval általában a válaszunkat egy – úúúúúúúú, Európából?? kérdés követte.:)

6. Happy Hour mindenhol, egész nap

Számunkra nagyon jó hír volt, hogy a legtöbb helyen már délután 2-4 között elkezdődött a Happy Hour, azaz olcsóbban tudtunk piát venni. Még így is elég borsos volt az áruk, egy sör olyan 6-7, egy pohár bor 7-9, egy koktél 9-12 dollár között alakult ilyenkor. Szerencsére voltak helyek, ahol egész nap boldogság volt, de asszem ez csak szombat-vasárnapra vonatkozott.

Rooftop bar Los Angeles közepén

7. Itt élnek a legfurcsább emberek

Persze, hiszen rengetegen vannak és tök toleránsak egymással. Ahogy odafele menet leszálltunk a gépről, az első fazon, akit megláttam a New York-i reptérről kifele menet, egy magassarkúban lépdelő úriember volt, pasi ruhákban. De láttunk tüllszoknyás pasikat, mindenféle transz-metro-homoszexuális embereket, öltönyös fickót furcsa papucsban, stb. Nekem tetszett. 😀

8. Nagyon biztonságosan vezetnek

Eléggé félve indultunk neki a Los Angeles – San Francisco roadtripnek, mert egyrészt kb. 620 km-re van a két város egymástól, amit egy tapasztalt sofőrnek se két perc levezetni, másrészt még soha életünkben nem vezettünk automata váltós autót. Még itthon mind a ketten kiváltottuk a nemzetközi jogsit, de megdumáltuk, hogy Lexy lesz a fő sofőr, mert ő nap mint nap kocsival jár dolgozni Pesten, én meg nem vezettem évek óta és ha nem muszáj, akkor nem kockáztatok. Max. átveszem, ha nagyon elfáradt. Hidegzuhanyként ért a dolog, hogy az autóbérlős helyen közölték, hogy nem fogadják el a Revolutot, és csak az én sima bankkártyámon volt elég pénz, viszont így nekem kellett lennem a sofőrnek. Végül megoldottuk, hogy Lexy vezethessen, de azért izgultam egy kicsit.

Gyönyörű tájakon suhantunk

A nagy izgalmak végülis ezután következtek, mert már átvettük az autót, minden sínen volt, amikor rájöttünk, hogy ezzel nem fogunk tudni elindulni. Ezt most tényleg csak azért írom le, hogy hátha megnevettetek vele valakit, mert amúgy nem villognék ezzel de: youtube tutorialokat néztünk az autókölcsönzőben az autóban ülve, hogy hogy a fenébe tudnánk ezzel elindulni, melyik betű mi az istent jelent… 😀 Tesómat is felhívtam a kinti korlátlan sim kártyámról, amit a meló miatt vettem, hogy segítsen már ha már ő is azzal jár, de nem vette fel, mert egy indiai szám csörgött neki, még le is tiltott. 😀 No mindegy, nagy keservesen kikutattuk, hogy mi mit jelent és nekiindultunk. Pár kanyar után Lexy belejött és onnantól nem volt gáz. És akkor most jön a lényeg, hogy az amcsik nagyon biztonságosan vezetnek, nagyon előzékenyek, beengednek a sávba, egyszóval egy kicsit sem hasonlít a stílusuk a magyar közlekedésre. Szóval baleset- és problémamentesen eljutottunk San Franciscóba kb. 10 óra alatt, mert hatalmas dugó volt Los Angeles után… Lexy végigtolta!

Egyre közelebb a szőlőföldekhez egyre szélesebb a mosoly

9. Túl sok a klíma!

Egyszerűen nem tudom felfogni, miért kell ennyire klímázni. A repülőkön annyira hideg volt, hogy hiába volt rajtam az összes ruhám, lebetegedtem, mire Los Angelesbe értünk és napokig ilyen félig lázas állapotban lézengtem, az orrom pedig csak az utazás utánra dugult ki. Ez azért vicces, mert amúgy kb. 10 éve voltam utoljára lázas, a betegségeim pedig annyiból állnak, hogy évente 1x bedugul az orrom meg kicsit fáj a torkom, 3-4 nap múlva meg mintha mi sem történt volna. Na ez most rosszabb volt, de végülis kb. 10-12 órán keresztül klímáztak rám, úgyhogy nem csoda. Vegasban vettem egy takarót, kellett a gépekre, úgy már tűrhető volt.

De nem csak a gépeken, hanem minden boltban, étteremben, kocsmában olyan szinten túltolják a hűtést, hogy mindenhová egyszerre cipeltem magammal a rövidnadrágot és a pólót, meg a hosszúnadrágot és a pulcsit. Az egyetlen hely, ahol érthető és szükséges is volt ez, az Las Vegas, ahol mi még szerencsések voltunk, hogy csak 38 fok volt (szélcsend, nulla felhő), amikor ott voltunk, mert előttünk-utánunk 40-45 volt az átlag. Fulladoztam az utcán napközben, 5 percenként bementünk egy-egy boltba vagy vendéglátóegységbe, hogy elviselhetőbbé tegyük a sivatagi éghajlatot. Egyébként a Strip (a leghíresebb út, tele kaszinóval) szerintem direkt így volt kiépítve, hogy ha 5 perc séták után bemész valahová, pont a nap végére érsz az elejétől a végéig. Cseles!

Hard Rock, Las Vegas

10. Sosem tudhatod, mennyi a tax

Ha bemész egy boltba, étterembe, bárhová, fontos tudni, hogy a termékeknek nem a végső ára van feltüntetve a cédulákon vagy az étlapon, hanem az adómentes ára. Már vásárláskor vagy kajálás után fog csak kiderülni, hogy mennyi tax kerül rá pluszban és ezt sosem lehet megjósolni előre. Egyrészt államonként változik, másrészt valószínűleg termékkategóriánként is, mert semmi logikát nem tudtunk benne felfedezni. Volt, hogy szerencsénk volt és kevés volt, de sokszor voltunk csalódottak is a végösszeget látva.

11. Hatalmas autóik vannak és a wc-re is kocsival mennek

Hogy miért vannak ilyen bazinagy autóik, nem tudom, de egytől egyik automata váltós, full könnyen kezelhető kocsik. Mi is béreltünk, mikor Los Angelesből San Franciscóba mentünk át és direkt a LEGKISEBB kocsit kértük, ami csak van. Egy Chevrolet Malibut kaptunk.

“kis cuki”

Tényleg mindenhová autóval járnak, de ez annyira nem is nagy csoda, mert hatalmasak a távolságok a városok között is, de még a városokon belül is. Hogy mégse szennyezzék annyira a környezetet, van egy tök jó kezdeményezés, miszerint a legbelső sávot, a fast lane-t csak azok használhatják, akik minimum ketten ülnek az autóban.

12. Az egész ország rock&roll!!!

Számomra különösen szívet melengető volt, hogy amcsiban rengeteg olyan kocsma és étterem volt, ahol rockzene szólt. Itthon nagyon kevés helyen találkozni ilyennel, de mi mind az öt városban rendre belefutottunk ilyenekbe, sőt, inkább azt mondanám, hogy a helyek 70-80%-ára ez volt jellemző. San Franciscóban különösen tetszett, hogy a legtöbb kocsma ilyen tipik sötét, füstös pub volt.

Las Vegas, rockbár, breakfast all day – szerintem ezt a helyet nekem építették

13. Náluk alap a borravaló

Konkrétan megsértődnek, ha nem adsz. Egyébként meg is érdemlik, mert tényleg nagyon kedvesek és látszik rajtuk, hogy ők azért vannak, hogy te jól érezd magad. Ez úgy működik, hogy kihozzák a számlát, ha kp-val fizetsz, akkor baromi egyszerű, mert annyival többet adsz és megköszönöd. De ha kártyával fizetsz, akkor belerakod a kártyát a füzetbe, elviszik, leveszik a pénzt. Ezután visszahozzák a füzetet a kártyáddal egy másik számlával, ahová te tollal beírhatod, hogy mennyi borravalót szeretnél adni. Gondolom megvan nekik a kártyaadat, ahonnan utána le tudják vonni pluszban. Mi egy kicsit cselesek voltunk (nem direkt!!!), mert Revolut kártyát használtunk, amiről kiderült pár fizetés után, hogy utólag nem tudták levonni a borravalókat. Így egészen nagyvonalúak voltunk mindenhol, aztán meg izgultunk, nehogy levonják utólag, mert csődbe megyünk.

14. Hatalmas ételadagok

A legnagyobb étel, amit kaptam, kb. 5 étkezésemre lett volna elég. A többi csak olyan 3. Nem annyira értem a dolgot, mert én úgy vettem észre, hogy az a sztereotípia, miszerint az amerikaiak kövérek, nem igaz. Tök normális testalkatú emberek szaladgáltak mindenhol, de még ha kövér is valaki, akkor sem lehet ennyit megenni. Az előételeikkel jól lehet lakni maximálisan és pénzben is jobban jössz ki.

Ez egy előétel volt egy oaklandi étteremben és teljesen fullon voltunk tőle

15. Tény: nem ittam jó bort

Sajnálom, én tényleg próbálkoztam, összesen 21 fajta bort kóstoltam meg 5 különböző városban, de nem. Pedig minden helyen a pincér/pultos véleményét kikérve a legjellegzetesebb/legfinomabb helyi bort kértem árra való tekintet nélkül. Nem hiszem, hogy az én ízlésemmel lenne a gond, egyszerűen csak nincsenek olyan szőlőföldjeik, nincs olyan italkultúra mint Európában. A californiai borokra azt mondják, hogy finomak, de számomra egyik sem ütötte meg az alsópolcosnál jobb kategóriát. Már alig vártam, hogy ihassak egy jó magyar, balatoni bort…:D

Nem szeretem a vörösbort, de az összes közül talán mégis a vörösek voltak a legfinomabbak, amiket ittam

16. De a Bloody Maryt náluk jobban senki sem keveri!

Életemben nem ittam ilyen finomakat, szóval némileg kárpótolva vagyok.

Ebben a változatban még Wasabi is volt

17. Az USA-n belül repülővel közlekedik mindenki

Hatalmas távolságok vannak, így valóban a repülő a legegyszerűbb megoldás. Náluk a fapados légitársaságok úgy működnek, mint nálunk a távolsági buszok: elindul, de még leszáll 2-3 helyen, mielőtt odaér. Mi a Spirittel utaztunk New Yorkból Los Angelesbe és vissza, odafele mentünk 1,5-2 órát, megálltunk Chicagóban, kiszálltunk, vártunk 10 percet, visszaszálltunk. Mentünk 1,5-2 órát, megálltunk Denverben, kiszálltunk, vártunk 20 percet, visszaszálltunk. Csak a 3. megálló volt Los Angeles. Vissza ugyanez, csak Las Vegasban is volt egy megállónk. Tény, hogy eléggé megdobja az utazás időtartamát, de ez az odavissza utunk összesen 60 ezer Ft-ba került, amivel szerintem mindenkit meggyőztem.

18. A legkreatívabb reklámokat itt láttam

Az amcsik mernek poénkodni, mernek közvetlenül kommunikálni. Olyan reklámokat láttam, amiket itthon el sem tudnék képzelni, hogy valahova kikerülhetnek. Az egyik kedvenceim egy kulcsmásoló plakátjai voltak a New York-i metróban. Nem emlékszem mindre, ezt az egyet fotóztam le, ilyesmi stílusban képzeld el a többit is:

A New York-i metróban

A New York-i poénkodás és szellemesség után Los Angelesben tök érdekes volt, hogy főleg elrettentő, nemi betegségekről szóló plakátok fogadtak a metróban. A legtöbb arra buzdította a járókelőket, hogy ha látnak valami bűncselekményt, akkor telefonáljanak. A legdurvább az volt, amikor az egyik wc ajtajának a belsején arra szólított fel egy plakát, hogy ha engem elraboltak, akkor hívjam ezt és ezt a telefonszámot.

19. Utálják Trumpot

És tényleg! Ha bemész bármelyik szuvenírshopba, tele vannak Trumpot kifigurázó csokikkal, hűtőmágnesekkel, tollakkal, kitűzőkkel… De úgy általában is le lehet venni félszavakból is, hogy nem tetszik nekik a fazon. De konkrétan csak egyszer fordult elő, hogy valaki szidta nekünk Trumpot, Washingtonban a hostunk, bár ő még Orbánnal is képben volt.

20. Tényleg fontosnak tartják az egyenlőséget és az elfogadást

Csak az érkezésünk után pár nappal esett le, hogy mi a Pride hónapján érkeztünk Amerikába. New Yorkban még nem volt annyira feltűnő, de Los Angelesben és főleg San Franciscóban nagyon durván túltolták a szivárványos dekorációt meg a mindenféle plakátokat. Mikor rájöttünk, hogy egész hónapban ezt ünneplik, utána már New Yorkban is észrevettük persze, el is keveredtünk egy túlnyomóan melegek lakta városrészre teljesen véletlenül, ahol csak melegbárok biztosították a szórakozási lehetőséget. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan veszik ezt a kérdéskört, de nekem személy szerint bejött a dolog. Voltunk egy csomó melegbárban és melegkávézóban. Szerintem tök aranyosak, hogy a wc-k elé kiraknak egy bödön kotont. Bele is markoltam rendesen, ezzel letudva a barátoknak a szuvenírek egy részét. 😀

Rengeteg bolt öltözött szivárványszínbe

21. San Franciscóban rengeteg a homeless

Persze, hogy sikerült San Francisco leglepukkantabb részére szállást foglalnunk, Tenderloinba. Igazából nem volt gáz, mert tény, hogy tele volt az egész városrész csövessel, teljesen jámborul viselkedtek. Csoportokba verődve hallgatták a zenét meg bandáztak az utcákon, mégse féltem tőlük, amikor mellettük sétáltam, mert soha nem kötözködtek, soha nem szóltak utánam, soha nem fütyültek. Néha kértek cigit, akkor mondtuk, hogy nincs és ezzel el is volt intézve. Amúgy tőlünk konkrétan egy utcára volt a bel-belváros, tehát például az a rész, ahonnan a Cable Car indul, szóval nem volt olyan rossz az a szállásválasztás. Később kiderült, hogy nem csak a mi környékünkön volt annyi a csöves, ez az egész városra jellemző.

22. A New York-i bagel tényleg isteni

Itthon láttam egy dokumentumfilmet, amiben azt mondták, hogy a New York-i bagel azért olyan finom, mert ott más a víz. Ez igaznak bizonyult; többször láttam plakátokra kiírva, hogy valóban a víz miatt van ilyen jellegzetes íze. És nem is ettem máshol ilyen jót.

Első ételünk New Yorkban

23. Washington kisvárosias

Nem gondoltam volna, hogy lehet egy főváros ennyire kisvárosias, de úgy néz ki, lehet. Washington volt a legrendezettebb, legtisztább, legaranyosabb város, ahol voltunk.

A legnagyobb házak, amiket láttam Washington közepén

Még nagyon sokáig tudnám folytatni, de talán ezek voltak a legszembetűnőbb dolgok, amiket így egy körben Amerikáról el tudok mondani. Összességében teljesen más hangulata van mint Európának, és bár én imádom Európát, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem kapsz meg itt. Ha pedig költözésre adnám a fejem, ezer százalék, hogy Los Angelest választanám.

További fotókért csekkold az Instagram oldalunkat!

Értékeld a cikket! Ha tetszett, ajánld az ismerőseidnek! ? ⤵⤵⤵

 

A szerzőről

Evi

A három dolog, ami a legfontosabb az életemben: a zene, a barátság és az élményvadászat.

Visszakövetések / Pingbacks

  1. USA-túra -13 tévhit Amerikáról - […] Az előző USA cikkben már fejtegettem, hogy hatalmas tévhit az, hogy nem lehet odakint normális ételeket enni, csak a…
  2. New York - Kihagyhatatlan és túlértékelt látnivalók - […] USA-túra – A 23 legfurcsább tény Amerikáról […]

Válaszolj

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Mi

Hali!

Mesi és Evi vagyunk. Ha csak tehetjük, mászkálunk, utazunk, felfedezünk, egyszóval: megyünk. Valahová mindig. Ebben a blogban pedig igyekszünk megőrizni ezeket a kalandokat. Ha olvasnál még rólunk, katt ide!

Facebook