Cruiseship Európatúra

Cruiseship Európatúra

Most abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy össze kéne foglalnom az elmúlt pár hónapot, beleértve a cruiseshipes kis utam. A blogpostokból nem sok derült ki a terveimet/terveinket illetően a jövőre nézve, de most egyébként is próbálok arra fókuszálni, hogy én mit terveztem és ebből mi jött össze. Nem sok átfedés lesz ne aggódjatok, de annál érdekesebb a story.

Hogyan tovább?

Dióhéjban az a lényeg, hogy végeztem az egyetem alapképzésével, most már hivatalosan is biológus, ha pedig menőzni akarok, neurobiológus vagyok. Úgy döntöttem, hogy mielőtt újra visszaszállok a mókuskerékbe, tartok 2 gap yeart. Ez az amcsiknál már eléggé bevett szokás, nálunk még kevésbé, de mivel úgy éreztem, kiöli belőlem az érdeklődést az egyetem aziránt, ami már kiskorom óta érdekel, szükségem van egy nagyobb szünetre. Meg egyébként is, sokszor végigzongoráztam magamban, hogy mikor lenne a legideálisabb hódolni annak a vágyamnak, hogy utazzak és arra jutottam, ez itt és most jött el. Az alapképzéssel végeztem, nyelvvizsgáim megvannak, nem köt ide komoly kapcsolat, sem karrier, sem ingatlan, enyém a világ összes ideje.

Cruiseship

A közös “diplomaosztós” kép, mivel nem mentem el a diplomaosztómra utazás miatt, ezért megtartottuk a sajátunkat with blackjack and hookers. Na jó, csak 2 szegedi barátunk volt ott és fröccsöztünk, de azért jó volt.

Nem épp ahogy terveztem

Azzal az ominózus elképzeléssel indítottam a nyarat, hogy az egyetem alatt összeszedett pénzekből meg a melóimból nyár végére összerakok egy kisebb összeget, amivel el tudok indulni. Aztán szépen nyár végére befuccsoltak a melóim, volt, ahol nem fizettek ki, a félretett lóvém emiatt feléltem és ott álltam, hogy akkor most mi a fasz lesz. Eléggé megzuhantam, még ha ez kívülről nem is látszott, próbáltam kitalálni más alternatívát. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmennék hajóra dolgozni. Igen, az ismerőseim közül, aki már próbálta, csak rosszat mesélt; nagyon nehéz, halál, bezártság, idegen arcok, rengeteg nemzetiség, röviden tömören szopás. Viszont nekem nagyon piszkálta a fantáziám, úgyhogy úgy döntöttem, miért ne. Pénzt is keresek, végül is utazok is és rengeteg új emberrel és szokással ismerkedhetek meg.

Cruiseship

Itt éppen megálltunk valahol Németországban a flixbusszal, amin már éppen 10 órája ültem. Az egész út 17 óra volt ha jól emlékszem, de végigaludtam szinte az egészet.

Elmentem egy budapesti ügynökséghez, ami ilyen jellegű munkákat intéz és láss csodát, másnap már kerestek is, hogy mikor tudok kezdeni. Housekeepingbe jelentkeztem tapasztalat híján, magyarul szobalánykodnom kellett. Nem a legnemesebb, nem is a legbüszkébb meló, de atya úr isten, ha jó a csapat, hidd el, bármi lehet szórakoztató. Még a szartakarítás is. Bizony.

Rögtön a mélyvízbe

Cruiseship

Épp Amszterdamban álltunk és a városból visszafele jövet megláttam a hídról a mi hajónkat. Igen, ott középen az a hatalmas, ami olyan, mint az összes többi ilyen hajó.

Szeptember 3-án szálltam be Mannheimben, illetve szálltam volna, ha nem késik a buszom meg jön össze minden létező szar, úgyhogy utolsó pillanatban egy kis átszervezés után Speyerben szálltam be. Ez sem volt egyszerű, mivel valamiért a sim kártyáim felmondták a szolgálatot mihelyst kiértem az országból annak ellenére, hogy be volt minden állítva. Mindegy, valószínűleg én vagyok a hülye, de akkor és ott ez nem vígasztalt. A lényeg, hogy sikerült felszállni. Azonnal bemutattak a lakótársamnak, aki a főnököm is volt egyben. Most neveket és nemzetiségeket kihagyva mesélek majd mindenkiről, egyrészt mert nem tudom kinek mi a véleménye arról, hogy írnak róla, másrészt nem is fontos, ki honnan jött. Vele laktam egy hétig, utána egy kollégával, aztán jódarabig egyedül, majd az utolsó három napban ismét lett egy lakótársam, aki szintén takarító volt, viszont vele mondjuk úgy, hogy nem jöttünk ki túl jól, ezért kértem, hogy tegyenek át máshova. Vicces story, majd a végén visszatérünk rá.

Cruiseship

Ez volt a cigizőből a kilátás. Igazából a legtöbbször szép volt és elég sok fotó innen készült, de sajnos nem mindenkit nyűgöz le a természet, úgyhogy csak ezt az egyet teszem ide be. Enjoy.

Pozitívan csalódtam

Kicsit kevesebb, mint másfél hónapot voltam kint, nem tudnék minden élményt elmesélni, de azt igen, hogyan éltem meg. Életem egyik legjobb döntése volt az, hogy kihagyok az Msc előtt 1-2 évet és az is kurva jó ötlet volt – excuse my french – hogy hajóra menjek dolgozni. Én bizony élveztem. Nem kicsit. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam, közülük párral tényleg jó barátok lettünk, sokat tanultam magamról és a határaimról, de annál többet a csapatmunkáról, amiről sajnos be kell valljam, eddig nem igazán volt fogalmam azon kívül, hogy tudom, hogy fontos. Egy csomó gyönyörű várost láttam Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Hollandiában, de Magyarországon is kikötöttünk és még ha ez nem is volt számomra új, ezt is élveztem.

Cruiseship

Mit is csinálnának a szolnokiak – mivel Evi meglátogatott, mikor Budapesten jártunk – egy luxushajó sundeckjén ilyen gyönyörű kilátással, mint söröznének. De legalább nem kőbambi.

Nem mindenkinek való

Persze van egy másik oldala is az éremnek, azt pedig már embere válogatja, hogy kinek melyik oldal nyom többet. A munka nehéz és sok is. Voltak napok, amikor 17 órát nyomtunk le, voltak, amikor „csak” 12-t. Megterhelő, az ember keveset alszik, leginkább este egy kicsit meg délután, bár én a délutáni alvást mindig passzoltam, mivel általában akkor tudsz kimenni, ha a hajó épp áll, én pedig nyilván mindig kimentem. Meg igazából este is söröztünk meg partyztunk ha úgy volt, de ez megint csak az én hülyeségem, hogy az alvást szorítottam ki, viszont sosem panaszkodtam, hogy fáradt vagyok, mindig elvégeztem a munkám.

Cruiseship

Ez bármennyire is nem úgy tűnik, reggeli kép. Bizony volt, hogy nem kezdés előtt 10 perccel vánszorogtam fel a cigizőbe, hanem időben felkeltem.

Nem titok a kereset sem, úgy körülbelül fél millió forint lett a vége a fix fizetéssel és a jattokkal együtt kicsit kevesebb, mint másfél hónapra. Ez persze lehet több és kevesebb is, pozíciótól és hajótól függően.

Cruiseship

Best. team. ever. Itt éppen az egyik kolléga születésnapját ünnepeltük, Anikóét történetesen. Hát, nem voltunk már szomjasak.

Visszatérve a csapatra, fantasztikus volt. Mindenki máshonnan jött, időbe telt megszokni, hogy angolul beszélünk mindenkivel (persze volt egy-két magyar is, velük nyilván nem csak angolul), de mikor már belerázódtam és a poénkodás is ment minden nyelven, nagyon király volt.

Story time

Annyi apró meg benfentes poén volt, hogy igazából nem tudnám elmesélni mindet, meg nem is kell szerintem. Viszont, ha már említettem, térjünk vissza az utolsó hetemre, amikor megkaptam a harmadik, bűbájos lakótársam. Megérkezett, fiatal csajszi, szimpatikus, gondoltam jól elleszünk, eddig is mindenkivel jól kijöttem. Meg egyébként is, már csak alig egy hetem volt hátra, azt már féllábon is. Első nap azzal indult, hogy mikor délután elmentem lepihenni, mivel épp utaztunk és nem tudtam leszállni, egy óra alvás után arra kelek, hogy felcsapja a villanyt és nekiáll konkrétan mellettem hajat szárítani. Jó, hajat végülis mosni kell, semmi gond, bár száríthatná a fürdőben, de mindegy. Elnézzük. Nagy morcosan felvonszolom magam a cigizőbe, főzök egy kávét, kérdezték is rögtön, hogy mitől vagyok ilyen vidám.

Cruiseship

Para, de volt olyan szakasz, ahol így nézett ki az ablakom. Mivel az alsó szint volt a dolgozóké, az olyan részeken, ahol nagy volt a merülésünk, felért a víz az ablak közepéig.

Telik a nap, jön az este. Én szóltam a csajszinak, hogy valószínűleg később megyek majd aludni, mint ő, mivel én mindig fent maradok sörözni meg beszélgetni, de no para, majd bezárom az ajtót magam után, bár eddig nem zártam egyáltalán, de ő ragaszkodott hozzá. Erre eszem azt a csöpp eszét, kizár. Nem baj, kopogok, beenged, semmi gáz, előfordul, lefekszem. Na tippelj, mire keltem hajnal 4-kor? Villany csatt föl, hajszárítás. Itt már kicsúszott egy nőies bazdmeg a számon, de semmi hatása nem volt. Feltrappoltam a cigizőbe, kávé lefőz, többiek megint jönnek, hogy mi történt. Elmesélem, de semmi baj, biztos leöntötte vagy összekoszolta valamivel, hát istenem, meg kellett mosni. Telik a nap, délután megint hajat mos – bár most nem aludtam – este megint hajat mos – itt már úgy voltam vele, nem érdekel, máshol alszok. Megbeszéltem az egyik kollégával, akivel jóban voltam és egyedül volt a kabinjában, hogy kérném a másik ágyat egy estére, ha nem gond, ő úgyis éjszakás, nem zavarjuk egymást. Király, tudok aludni, reggel nem keltenek fel.

Másnap viszont kíváncsiságból megkérdeztem, hogy ugyan hányszor mos hajat egy nap, ő meg halál lazán rávágta, hogy hát, olyan 2-3-szor általában. Itt azért kicsit lesokkoltam, de most erre mit mondjak. A következő este iszogattunk és a saját szobám felé vettem az irányt. Kizárt megint. De most hiába kopogtam, rugdostam az ajtót, semmi. Felhívtam a telefont, ami a kabinunkban volt – minden kabinban volt egy telefon, amiről bármelyik másikat felhívhattad – erre félre rakta. Itt már kezdtem ideges lenni, 3 óra múlva kelnem kellett és gyanús volt, hogy nem az ébresztőmre, hanem a hajszárítóra. Elmentem a recepcióra, hogy van-e pótkulcs, esetleg egy masterkey. Volt, úgyhogy sikeresen bejutottam, a csaj meg csak lapult, mint szar a fűben. Mivel elég komolyan veszik azt, hogy hogyan viselkedsz a kollégákkal, gondoltam nem csapok balhét, leszarom, szólok a főnöknek, hogy ez meg ez volt, kérek másik szobát. Szerencsére már eleve hallott a többiektől a dologról és mondta, hogy mivel már sokan panaszkodtak a csajra más dolgok miatt is, természetesen mehetek máshova. Igen, már csak 3 napom volt, de nulla alvással az rengeteg idő. Szóval happy end lett a vége.

Cruiseship

Bármennyire is volt nehéz nap, mindig lenyugodtam ettől a látványtól. Meg persze a sörtől/bortól ami eközben a kezemben volt. De azért a naplemente is szép volt.

Ezek volnának a személyes tapasztalatok a hajós melóról, én nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, kipróbálom. A következő postban kicsit tárgyilagosabban összefoglalom, hogy működik ez a munka, egészen a jelentkezéstől a hazamenetelig, mert én is elég elveszett voltam az elején.

Nem épp a legelőnyösebb kép rólam, dehát istenem, utasváltás volt. Az azt jelenti, hogy reggel 6:30-kor már a folyosókon vagy és lesed, mint egy keselyű, hogy mikor mehetsz a szobákba takarítani, aztán estig igazából nem állsz meg, mert mire elmegy az első kör, jönnek az újak. Azt mondták, semmi gond, ha úgy érzem, azonnal lelépnék. Mindenki ezt érzi ilyenkor. Megnyugtató.

A tervekre visszatérve, most éppen magyarhonban tengetem az időm, az oktatási hivatalnak melózok; kompetencia méréseket javítok. Közben, mivel megtetszett és egyébként sem vetem meg az alkoholt, elkezdtem egy barmixer képzést, amit remélhetőleg december elején be is fejezek a B-s jogosítványommal egyetemben, persze csak ha nem kell időpontra várnom hetekig/hónapokig. Decemberben szeretnék lelépni Malajziába, már volt is egy interjú a hostellel ahova menni szeretnék recepciósként. A melót workaway-en keresztül találtam, ez ilyen önkéntes alapon működő oldal. Napi 4-5 óra melóért cserébe kapsz szállást, kaját és van, ahol naponta kapsz lóvét is zsebpénz gyanánt. Az első hónapot Kuala Lumpurban töltöm majd, viszont 3 hónapot szeretnék maradni, amiből az utolsó kettőt Penangban, vagy más tengerparti városban tervezem eltölteni. A barmixer képzéssel jó lenne már itt is elhelyezkedni és gyakorlatot szerezni, de alapvetően az a cél, hogy a következő szezonban kipróbáljak egy óceánjárót. Emiatt is kezdem most el a spanyolt is tanulni, mivel oda nem árt a 4 nyelv, sőt, meg is követelik sok helyen. Aztán lehet, hogy Amerikában szállnék ki a szezon végeztével, ott is szeretnék eltölteni egy kis időt. Persze ezek még csak tervek, aztán abból kiindulva, hogy a szeptemberem is mennyire máshogy alakult, mint ahogy én azt szerettem volna, most nincsenek nagy elvárásaim, de valami irány mégis kell. Szóval ki tudja még mi lesz ebből, de bármi is lesz, állok elébe.

További fotókért csekkold az Instagram oldalunk!

Tetszett a cikk? Értékeld vagy ajánld az ismerőseidnek!

A szerzőről

Mesi

Állatbolond, motormániás biológus, amatőr fotós és blogger, nem mellesleg tudok három labdát dobálni. Egyszerre.

Visszakövetések / Pingbacks

  1. Hajós munka - […] mert míg nekünk délután van pár óra szünetünk, nekik nincs. Változó a beosztás, de az előző cikkben részletesebben leírtam,…

Válaszolj

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Mi

Hali!

Mesi és Evi vagyunk. Ha csak tehetjük, mászkálunk, utazunk, felfedezünk, egyszóval: megyünk. Valahová mindig. Ebben a blogban pedig igyekszünk megőrizni ezeket a kalandokat. Ha olvasnál még rólunk, katt ide!

Facebook